Az úgy volt, hogy bementünk a könyvesboltba karácsonyi ajándékot nézni és megláttam ezt a könyvet:
 |
Megnéztem, beleszerettem, megvettem |
Utána a neten is szétnéztem hátha találok valamit a kis zoknilényekről. Ekkor találtam rá
Vacskamati blogjára. Itt is van egy tutoriál, egy zoknikutyust ír le lépésről-lépésre és kedvesen segített is. A tettek mezejére léptem és vettem zokni-t, tömőanyagot, átolvastam a könyvet és megszületett Ő:
 |
Ölelj meg
|
Az én első zoknilényem és szerintem nem is az utolsó, nagyon jól szórakoztam és tényleg nem nehéz. Persze egy kicsit úgy vagyok vele, mint Pelikán elvtárs a magyar naranccsal, kicsit csámpás, nem túl arányos és nem ül magától, de az enyém, pontosabban a kisfiamé. Levié! :) Nektek tetszik?
2 megjegyzés:
Nagyon édes!!!
A fülei csúcsszuperek:)
Köszi a biztatást :)
Megjegyzés küldése