Az én titkos kis Világom...
“Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.” (Thomas Huxley)

2011. szeptember 29., csütörtök

Egy napos délután...

     Imádom a Vénasszonyok Nyarát! Még utoljára ki lehet élvezni a jó időt és a napsütést. Ma délután nagyon aranyos dolog történt: már napok óta gyűjtjük Leventével a diót a diófánk alatt, és közben próbálom meggyőzni, hogy egész nyáron a fáról szedtük a gyümölcsöt, de a diót azt nem, azt a földről. Szóval mivel győzhetnék meg egy két évest, gondoltam, észrevétlenül a közelébe dobok egy diót, hogy illusztráljam a dolgot, fáról leesik mi pedig felszedjük. Annyira aranyos volt, ahogy megörült amikor mellé pottyant a dió! Utána pedig áll az én kis törpém a nagy fa alatt nézz felfelé és várja, hogy mikor esik le még dió. Hirtelen átjárt az a varázs ami még ilyenkor gyerekkorban van és elkezdtem neki tovább dobálni a diót, mintha megint a fáról esne éppen le. Csodálatos volt látni azt az örömöt az arcán amikor észrevett egy-egy diót. Egyszer még meg is köszönte a diófának :) Boldog voltam, hogy örömöt tudtam neki okozni és szeretnék még neki sokat "varázsolni" így egy picit én is gyerek lehetek és részese lehetek valami csodának.


    

2 megjegyzés:

Barbaral írta...

:))).

Leki írta...

:) Ez nagyon aranyos volt... Köszi :)